UTISZ HATVANBA BEHAJÓZOTT
2020. február 21-én a Grassalkovich Antal Baptista Szakiskola vendége volt Orosz István Kossuth-díjas és Keresztes Dóra Balázs Béla- és Ferenczy Noémi -díjas grafikus-animációs művész. az Animációs Filmklub sorozat keretében. A moderátor Szűk Balázs tanár úr volt.
Az 1970-es évektől folyamatosan mindketten a magyar animáció Pannónia-, majd Kecskemét korszakának autonóm alkotó házaspára, ritkábban animátorként, gyakrabban illusztrátorként, plakátművészként, díszlettervezőként, szakrális festőként, művészeti lap főszerkesztőjeként. Míg Orosz István fekete-fehér, geometrikus, architektúrás, fametszetes, archaizáló világot idéz hűvös eleganciával, addig Keresztes Dóra színpompás utazásai az álmok szürreális tartományai a magyar és világ folklór fő állati, növényi, garabonciás-táltos motívumaival szüntelen gomolygásban, forgásban, egymásba mosódásban vannak. Míg az előbbi a racionális férfi keresések XVI-XVII. századi fametszetek tájaiban, teremtett kertekben, labirintusokban, királyi parkokban; az utóbbi nőies melegség, átkaroló anyaság, védő ölelés az éjszaka fantomjai, a halál madarai , a fojtogató kígyók ellenében. Minkettőjük meditatív utazása szférikus, bizarr zenékre, hangokra kel életre Kiss Ferenctől, Cserepes Károlytól, Tolcsvay Lászlótól, a Vízöntő együttestől, Koloss Istvántól, Wolf Pétertől, Vajda Istvántól, Sáry Lászlótól. Mindkettőjük adaptált irodalmi alkotást: Orosz A sótartó felé c. abszurd novellát (1978), Keresztes Weöres Sándor és Pásztor Béla verseire a Holdasfilmet (1979), Pilinszky János meséjéből az Aranymadarat (1987), amelyben férje is alkotótársa volt.
Orosz István jelképes neve szerint Utisz, azaz Senkise—Odüsszeusz, aki megvakítja a Küklopszot, hogy szabaduljon a halál-barlang sötétjéből, úgy az alterego-kézműves stílusidézeteivel, nyugtalan önreflexióival, térbeli –időbeli illúziójátékaival, a valós és kozmikus egybejátszásával támadást intéz a szem ellen: a fizikai mélységet szellemi látásra nyitja fel. Mozgóképes univerzumában felismerhetők Dürer, Pironesi, Holbein, Arcimboldo, és M. :C.Escher vizuális paradoxonai, Verne, Moebius és Borges létfilozofikus fantasy világa. Néha dokumentum- és szociografikus elemeket is felhasznál az összeomlott szocializmus halott, de bennünk élő lenyomatainak feltárásában.
Keresztes Dóra világa cseppet sem egyszerűbb, csak egyneműbb, motivikusan használja a csángó, magyar folklór és a sztyeppei táltos kultúrák képi fantáziavilágát. Maszkszerű arcok, népi ornamentikák forognak nyugtalanul. átváltozások szabad asszociáció sorában. Későbbi filmjeiben a papírkivágás-kollázs és festményanimáció, főként akvarell felé kísérletezik. Ő készítette Magyarországon az első interaktív animációs mesélőkönyvet, a Kamrameséket (1999, CD-ROM).
Az 50 perces sajátos audio-vizuális tárlaton Orosz Istvántól a következő filmeket láthattuk: Sírj!(1995), Fekete lyuk—fehér lyuk (2001), A kert (1992), Álomfejtő (1980), A rajzoló (2014); Keresztes Dórától: Egyedem, begyedem (2005); Garabonciák (1985), De profundis (2002), Eszterlánc (2014), Álommalom (2008), de egy közös látomás is meglepte a „nagyérdeműt” a taoi—életfás úton: Arcok (1999).
https://www.youtube.com/watch?v=PtV3JfU4Fe0&feature=youtu.be
