| Grassalkovich Antal | ||
 |
|
|
| A város főterén, a Kossuth téren áll a Grassalkovich Antal által 1754-1763. között épített, copf-stílusba hajló késő barokk műemlékkastély. Az építtető gróf 1746-ban kétszázezer forintért vásárolta meg a hatvani uradalmat Stahrenberg Gundaccer Tamástól, melyre királyi adománylevelet is szerzett. Amikor Grassalkovich János és Egresdy Zsuzsanna Antal nevű gyermeke 1694. március 5-én megszületett a Nyitra megyei Ürményben, hazánk tiszántúli részén és a Délvidéken még a török volt az úr. A Rákóczi szabadságharcidején apja Bottyán János tábornok íródeákja, majd postamestere volt. Fiát a nyitrai Kegyestanítórendieknél majd a nagyszombati Jézus-rendieknél tanítatta. Tanulmányai befejezésével Grassalkovich Antal joggyakorlatot folytatott. A tehetséges, szorgalmas fiatalember 1715-ben kezdhette meg ügyvédi pályafutását, s egy évvel késobb, 22 évesen már a Budai Kamarai Kerület ügyésze volt. Az érvényesülésben bizonyára nyelvtudása is segítette. Anyanyelvén kívül jól beszélt latinul, németül, szlovákul. 1720-ban az uralkodó, III. Károly királyi ügyigazgatóvá nevezte ki. 1723-ban megvásárolja Gödöllő falu egy részét, ezzel kezdődik gödöllői birtokossága. 1731-ben királyi ügyigazgatóból személynökké lép elő, aki az uralkodót képviseli minden fórumon. 1732-ben kérésére bárói rangot kapott. Közben újabb házasságot kötött Klobusiczky Krisztina bárónővel, ám ő fiatalon elhunyt, így frigyre lépett sőgornőjével, Klobusiczky Teréziával. 1740-ben Mária Terézia lép a trónra, kinek odaadó híve és támogatója volt. Ekkor vásárolja meg a debrői birtokát, mely mintegy területi folytatása volt a Pest megyei birtokrészeinek. Már nem elégíti ki a bárói rang, 1743-ban beléphet a magyar grófok sorába, miután elnyeri Mária Terézia beleegyezését. Ekkor kapja meg azt a címert, melyet az uralkodónő nevének kezdőbetűi díszítenek. Kamaraelnöki kinevezést kap, ami a középkori királyi kincstárnoki méltóságnak felel meg, s egyúttal a második koronaőri méltóságot is ráruházták. Társa, az első koronaőr Eszterházy Miklós gróf. Grassalkovich elnökként a Kamara állásait olyan tisztségviselőkkel töltette be, akik a magyar ügyekben a haza érdekeit tartották szem elott. Egyike volt azoknak, akik a latin és német mellett szorgalmazták a magyar nyelv használatát a politikai életben, a közigazgatásban. 1750-es években állt hatalma csúcsán. Nincs hiánya kitüntetésekben sem. 1758-ban királyi főlovászmesteri címet kapott, s ezzel ténylegesen az ország zászlós urai közé került, a királyi udvartartás tagjává válik. Mivel hazánkban a nagyszámú nemesség nem adózott, nagyon fontos szempont volt valamennyi kormányhivatal számára, hogy az adózó alanyok számát növelje. Ezt a célt szolgálta a külföldi személyek és csoportok betelepítése. Grassalkovich Antal személyes példával járt elő e folyamat szervezésében. Olyan telepeseket hozott az országba a Habsburg-monarchia tartományaiból és a Német Birodalomból, akik valamelyes vagyonnal bírtak, s jó gazdasági tapasztalatokkal rendelkeztek. Élete során nem kevesebb, mint 33 templomot, kápolnát emeltetett, vagy hozatott rendbe, többek között Gödöllőn,Hatvanban, Máriabesenyőn, Pesten, Soroksáron. Ezek mindegyikén főkegyúri jogot szerzett. 13 kúriát, kastélyt építtetett, pl.: Gödöllőn, Hatvanban, Pesten, Pozsonyban. A művészettörténet stílusteremtőként tartja számon, a "Grassalkovich"-stílust említi. Élete alkonyán 5 uradalom, a gödöllői, hatvani, debrői, bajai, komjáti tulajdonosa, Selmecen aranybányákban is része volt. 1771 júliusában az a nagy, s egyben utolsó megtiszteltetés érte, hogy Szent István jobb kezének, a Szent Jobb ereklyének Raguzából való hazatérésekor királyi biztosként szervezhette az átvétel ünnepélyes szertartását. 1771. december 1-én zárult le a gazdag életút. Kívánsága szerint az általa építtetett máriabesenyői kolostorba helyezték örök nyugalomra, harmadik felesége mellé. |
||