Látogatás az Uránia Nemzeti Filmszínházba

Az Uránia Nemzeti Filmszínház pazar pompájú magyar csoda, magyaros motívumok nélkül, inkább az egyetemes építészeti stílusok (velencei gótika, mór díszítőelemek, itáliai neoreneszánsz) izgalmas ötvözete. Talán ebben a bátorságban rejlik leginkább magyaros volta. Színház, mulató 1896-os elkészülte óta, de leginkább mozi/filmszínház, ahol az első magyar filmet mutatták be 1901. április 30-án. Mára pedig Európa ötödik legszebb mozi csarnoka.

Ide bejutni is kisebb fajta csoda olyan gyerekeknek, akik jószerivel a fővárost is alig látták, falujuk határa a legtágabb horizont, Mercédesz mikrobuszban pedig most ülnek először,mintha valami táltos paripán ugratnának a zsúfolt autópályán . A LUX-filmnapok második napján azonban ez is valósággá vált 2015. november 4-én, este 19 órakor. A hét diák A lecke c. bolgár alkotás sötét tónusait befogadva inkább illegette magát az óriási tükrök előtt, összebújt gyermeki megilletődéssel, bevonult mint egy sztárcsapat a vörös szőnyegen a fényárban úszó előtérbe, s amikor teljesült leghőbb vágya, hogy az erkélyen, a páholyban emelkedjen a földszinti bársonyszékek fölé, ott a sorsuk is a mennyei csillárok magasságába emelkedett. Mert nekik is joguk lehet egy jobb és egy szebb életre, amely talán épp e, őket is egyenrangúan tisztelő, fényárban indult el útjára. Amikor sötét borult rájuk, együtt szenvedtek és éltek a film bátor-kiszolgáltatott tanárnőjével, sőt a felirat gyors pergése még fel is pezsdítette legtöbbjüket. Van, akire boldog álom szállt: legalább itt békében lehetett, félelem nélkül, távol az elvesztett otthon otthontalanságától.

Közönségesség, türelmetlenség nem békétlenítette őket, mert érezték, hogy visszaadhatják, amit kaptak tanáraiktól, szüleiktől, barátaiktól, Istenüktől, de leginkább az Urániát 2006 júniusára, eredeti pompájában visszaállító magyar építészektől.

Szűk Balázs