Kommunizmus Áldozatinak Napja – Tárlatvezetés Nagy Feróval a Terror Háza Múzeumában
Sikeres pályázat elnyerésével 2019. 02. 25-én részt vehettünk egy tematikus tárlatlátogatáson a Kommunizmus Áldozatinak Napján 10 -12 óra között Budapesten a Terror Háza Múzeumában. Az országos pályázat eredményeképpen mindössze 12 csoport vehetett részt ezen a szakmai tárlatvezetésen. Iskolánkból 14 szorgalmas, jó magatartású diákkal (Kamal Attila, Báder Patricia, Bajner István, Kocsis Mirella, Varga Krisztián, Szabó Norbert, Forró Máté, Czobori Viktória, Molnár Anikó, Dencs Tibor, Kiss Dániel, Kelemen Ákos, Járomi Richárd, Kaszás Dávid) és két tanár kísérővel (Szűk Balázs, Lados István) vettünk részt.
A tárlat vezetői: Farkas Sebestyén Lőrinc történész és Nagy Feró rockénekes voltak.
Két emlékezetes pillanatot ragadnék ki a monstre hosszúságú és a médiák által végig követő nyitó eseményből. Az első mozzanat a második emeleti nyitó teremben történt a csengő megnyomásával (Forró Máté kezelte). A Beatrice valamikori frontembere elmondta, hogy nagyon félt a „csengőfrásztól” még a puhadiktatúrás 70-es években is, amikor még édesanyjánál lakott. Már akkor megfigyelték Őket és hajnaltájt (kiszámíthatatlanul) többször is becsöngettek hozzájuk ismeretlenek. Ehhez az kellett, hogy a házmester beengedje a ballonkabátos urakat. Akkor viszont nyugodt maradt, amikor szemtől szemben állt a belügyes nyomozóval és az elvitte őt egy kis „beszélgetésre”. „Persze közben agyba-főbe verték, hogy napokig ki sem tudott mozdulni azonban ezt követően legalább békén hagyták egy ideig.” A legszörnyűbb az a lélektani hadviselés volt, amikor éjjelente három-négyszer is megismételték a csengős zaklatást. A félelem, (hogy bármi lehet vele és az édesanyjával) ekkor ívódott belé, hogy még ma is megrendül, ha hall bármilyen csengőszót…
A második sztori az Andrássy úti alagsor katakombáiban (börtön, kivégző terem), az üveg liftre várakozva történt.
Három diákunk faggatni kezdte Nagy Ferót rockeres múltjáról. A „nemzet csótánya” (belügyes kifejezés) őszinte lelkesedéssel, bölcs humorral, minden póz nélkül megosztotta velük életének legfontosabb részét. Akkor ott nem egy nagyapa hősködött, hanem egy barát, egy társ, tehát az örökifjú mindenki Ferója. Ezt igazolja a Kocsis Mirellával készült bolondozó selfije is.
A tárlatvezetés után mindössze fél óránk maradt és nyugodt tempójú sétával felgyalogoltunk a Hősök terére, ahol egy sólymász pár, külföldi idős turisták, szerelmes párok fotózkodása közepette megörökítettük magunkat az örökkévalóságnak.
Szöveg: Szűk Balázs
Fotó: Lados István
