http://hatvanihirlap.hu/hetvenket-eve-bombaztak-le-vasutallomast/
"Szeptember 20-án 12 óra 50 perckor ismét megszólalt a sziréna a hatvani vasútállomáson. A 72 évvel ezelőtti bombázásra emlékeztek, amikor is a szövetségesek nagyméretű légicsapást mértek az ország ipari, mezőgazdasági és közlekedési központjaira, így Hatvanra is.
Horváth Richárd polgármester egy családját elvesztő túlélő szavait idézte, miszerint „a háborúknak nincsenek győztesei, csak vesztesei”. Rámutatott, nem érezheti magát győztesnek az, aki ugyan az erősebb elvén igazságot oszt, de igazsága csak belső indíttatású, és nem a közösség érdekét szolgálja. Beszédében feltette a kérdést: büszkék lehettek-e győzelmükre a jaltai győztes vezetők, akik parancsára a második világháború gyilkos bombázásaiban ártatlan civil emberek milliói lelték halálukat. Varsó, Drezda, Budapest, Szombathely, Szeged, Szolnok, Hatvan, Szob csak néhány a porig bombázott városok közül, hogy végül a legtöbb civil áldozatot követelő atomtámadás városait – Hirosimát és Nagaszakit – ne is említsük.
A polgármester hangsúlyozta: 72 évvel ezelőtt, több mint ötszáz polgári áldozatot követelt az az esemény, amely Hatvan történelmének legnagyobb exodusa volt. Ötszáz ártatlan civil, felnőtt és gyermek, akik 1944-ben értelmetlen és méltatlan halált haltak, mert egy rossz és gonosz világba születtek. Ötszáz, akiknek a méltatlan haláláról később maga az utókor is megfeledkezett. Tömegsírjuk pontos helyét még ma sem tudjuk megmondani, nevüket sem őrzi emléktábla. A város ütőerén óriási sebet ejtettek az amerikai láncos bombák: a vasútállomás épülete, a rendező pályaudvar és a vágányhálózat szinte teljesen megsemmisült. De a város túlélte ezt a sebet. Túlélte, mert mint már annyiszor korábban, az itt lakók összefogásával újjáépült. De a bombázásban meghalt polgárai életét nem tudja visszaadni. Legfeljebb megbocsátani a nevükben. Kötelességünk emlékezetünkben megőrizni őket és tisztelettel adózni előttük – fogalmazott Horváth Richárd.
Kitért rá: napjainkat is áthatják a világ minden tájáról érkező háborúk csatazajai, az egyet nem értés és széthúzás vitákban és konfliktusokban testet öltő moraja. S ha nincs bennünk szándék az együttműködésre, akkor ezeknek a konfliktusoknak méltatlan áldozatai megint az ártatlan civilek maradnak. Ma, amikor Európa és benne Magyarország a harmadik világból induló népvándorlás célpontja lett, semmi sem lenne fontosabb a megfontolt együttgondolkodásnál – fejtette ki. – Vannak olyan kérdések, amelyek megoldása az előző ciklushoz képest túllépett a pártpolitikai kereteken, és amelyeket már nem pártszíneket képviselve látunk megoldhatónak. Ez Hatvan város előrehaladásának ügye, és minden hatvani lakos érdeke. Mégis azt mondom, hogy a népszavazás kérdésében most nincs helye külön utas politikát folytatni. Ezért mindenkitől azt kérem, hogy vegyen részt október 2-án és támogassa Magyarország kormányát a feltett kérdésre adott nem szavazatával. Ez Magyarország érdeke, és ez szolgálja a város érdekét is – zárta gondolatait."
