BAPTISTA MŰVÉSZETI NAP ISKOLÁNKBAN - 2018. 11. 23.
Az országos rendezvényhez kapcsolódott iskolánk is, így két művész látogatott el hozzánk.
A 2010 elején végzett két művész, két baptista lelkületű alkotó - a hang, kép és a mozgókép varázslói - a budapesti Kiss Virág animációs tervező-grafikus és a debreceni Pető Áron gordonka tanár-zeneszerző látogatott el iskolánkba, hogy bemutassa rövidke metszetekben a dinamikus animáció vonalak gyöngéd nőiességét és a nőinek ítélt hangszer férfi erejét.
Kiss Virág más „húrokat pengetve” állt képeinek élére: beszélt arról, hogy az animáció ősereje a natúr filmmel szemben az állandó alak- és formaváltásban (metamorfózis) van, s ez által elevenül lélekké az amúgy jellegtelen vonal, szín, tárgy. Például amikor a Brother című alkotása végén átlényegül a madár emberré. Először két egyetemi vizsgafilmje született meg. A Szappanopera a fürdőszobában játszódó, tárgyakat (szivacs, szappan) mozgató pixillációs szerelmesfilm,a feladatként kiosztott forró argentin tangóra. A Brother az egy angliai Erasmus ösztöndíjhoz kötődő, piros vonalú, folyamatos kameramozgású digitális rajzanimáció lett. Diplomafilmje, a 10 perces Változás (2010) a naponta rajzolt vizuális napló sajátos adaptációja. Több nemzetközi és magyar fesztiválon is szerepelt, 2011-ben pedig a Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon különdíjat kapott érte. A kék-piros vonalú „személyes hitvallás” egy kamasznapló fésületlen, játékos, könnyed látszatával indul, amolyan fogadalmi próbatételes áramlás, de szinte észrevétlenül válik a lélek belső tájainak bolyongásává, a magány elleni vallomássá, hogy egyetlen kapaszkodó van: Isten jósága! Végül az egyetem utáni munkáinak (videoklip, reklám, rövidfilm) sajátos üzleti névjegykártyája, az 1 perces werk-kézjegy, „videóvágat”, a Showreel pergőtüzű színkavalkádja következett, jelezve a fiatal rendező műfaji és formai gazdagságát. A beszélgetés során megtudtuk tőle, hogy a diploma átvétele óta főleg 2D animátorként dolgozott, vagyis a filmekben ő mozgatta meg a figurákat, azaz ő realizálta a karaktereket. Öt évet az Umbrella utómunka stúdióban töltött, de mellette rendezett kiállítást állóképekből. Tavaly fejezte be az egész estés Ruben Brandt-ot (A gyűjtő), Miloard Kristic felnőtteknek készült filmnoir-thillerét, amely bekerült a 2019-es Oscar-ra javasolt 25 esélyes film közé. Jelenleg egy német egész estés filmen dolgozik, szintén rajzanimátorként. A készülő alkotás a hidegháborús, szeparált Nyugat - és Kelet -Németországban játszódik, egy 12 éves kislány történetén keresztül.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészei Egyetemen végzett Pető Áron a klasszikus zene előadójaként, kórusvezetőként, önálló- és zenekari koncertek, kamaraestek, tanári hangversenyek, szerzői estek állandó szereplője, de kiállítás megnyitókon, könyvbemutatókon is közreműködik. Most egy nagyon különleges összeállítással rukkolt elő: a zenetörténet félórás metszetében elénk tárta hangszerének sokszínűségét, hangulatváltásait, sőt a virtuozitás lehetőségeit is. A barokk kezdetektől (D. Gabrielli, J.S.Bach), a XIX. századi romantikán át (A. Franchomme, D. Popper) a XX. századi kísérletező modernizmusig kalandozott (Szelényi István). Alapmintául Bach 6 tételes G-dúr cselló szvitjét választotta, és minden tételhez más művet hozott idézetül a csellóirodalomból. Összekötő szövegeiben lendületesen és játékosan mesélt a klasszikus zene erejéről, a műfajok elnevezéséről, s a zene Isten felé tartó, hol botladozó, hol vágtató útkereséséről. Kérdésünkre, hogy női hangszer-e a cselló, a következőket válaszolta: „A legférfiasabb hangszer, ez áll a legközelebb a férfi hangterjedelemhez.” Hozzátette, hogy egyházi műveit a debreceni gyülekezet vonósainak és pengetős zenekarának írta, de egy cselló kvartettel is gyakran fellép ebben a közösségben. Mint négy dudás egy csárdában.
A szünet utáni utolsó szekvenciában következett egy 56 perces blokk Kiss Virág szubjektív válogatásában, a Moholy-Nagy Képzőművészeti Egyetem vizsgafilmjeiből, amelyek zömmel világjáró fesztiválfilmek is voltak. Legtöbbjük digitális technikával készült (Duck Tomek: Életvonal, Hermán Árpi: Sajnálom, az Oscar-jelölést kapó Bucsi Réka: Symphony no. 42., Lanczinger Matyi: All the cats), volt közöttük vegyes technikájú (Vácz Péter: Nyuszi és őz), volt benne báb (Wanhoz Anna: Falun), és szerepelt benne rajzos megoldás is (Farkas Juli: Az izmos királylányok).
Köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a két aktív művésznek, akik iskolánk vendégei voltak. Munkáikra, életükre sok áldást kívánunk az iskola tanulói és dolgozói nevében.
