2018. október 19-én a hatvani Grassalkovich Antal Baptista Szakképző iskola aulájában, először az országban egy nagyon különleges bemutatóra került sor: az adott tárgyban elkészült három képregény (Tűzvihar, 2006; A mecseki láthatatlanok, 2016; Budapest angyala, 2017) alkotói ( Fazekas Attila nemzetközileg jegyzett grafikus, Bán Mór a Hunyady ciklus regényírója, Tallai Gábor író, a Terror Háza programigazgatója) adtak egymásnak találkozót a Szűk Balázs tanár által vezetett vetítéses ankéton. Sőt még virtuálisan, azaz egy rádiójátékból készült dokumentum filmje által (A mecseki láthatatlanok, 2016), Pozsgai Zsolt író, film- és színház rendező is jelen lehetetett.
A magyar képregény rövid történetének háromféle korszakát idézik ezek a fekete-fehér és színes munkák. A mecseki láthatatlanok a realista történelmi adaptációk sűrű szövésű, háborús akciókban gazdag, a képkereteket alig túllépő, de túlbeszélt változata, kevésbé igényes grafikával (Sarlós Endre). A Tűzvihar a felkelés-forradalom-szabadságharc történéseit kronologikusan végig követő, öltözködésben, épületábrázolásban és tárgykultúrában teljesen hiteles , a képkereteket dinamikusan szétfeszítő szerelmi háromszög az egyik női túlélő visszaemlékezéseibe ágyazva (Fazekasa Attila). A minimál beszédű Budapest angyala pedig a San Diego-ban és Budapesten, az ’56-os múltban és a 80-a évek jelenében egyszerre bonyolódó bosszútörténet, a francia filmnoir és az amerika thiller stílusok bizarr elegye, háromfajta színezettel, a Franciaországban és USA-ban foglalkoztatott Futaki Attila ötletéből és látomásos rajzaival.
Maldrik Gábor igazgató üdvözlő szavai után Lados István iskolai lelkész kérte a nyitott lelkületű jelen lévőket, hogy ne felejtsék el az értünk életüket áldozó fiatal kamaszok bátorságát és néha csendes imával gondoljunk rájuk. A bemutató azáltal vált különlegessé, hogy mindhárom képregény jelentős részleteit beszkennelte, majd projektoron kivetítette Forró Máté diák, a három alkotó és Szűk Balázs értő, mesélő tolmácsolása által kísérve. Fazekas Attila, a legidősebb vendég, aki vidéken, 8 évesként élte át a forradalmat, emlékezett, ahogy szülei a játszótérről zavarták be a gyerekeket a közeledő tankok elől. Utána, mint iskolások nagy lelkesen elkezdtek szervezkedni, hogy fegyvert szerezzenek, és majd kirobbantsák a „második forradalmat”. Természetesen és szerencsére ez nem sikerült, de ’56 emléke mindmáig elkíséri, igazmondára készteti. Bán Mór a Tűzvihar hibájául rövidségét rótta fel, és arról a szándékról beszélt, hogy eredetileg folytatásokban szerették volna megjelentetni könyvben. Amikor nyers változatban Fazekas Attila rajzait látta, feltűnt a mérnöki precizitása, hisz a grafikus archív fotók sokaságát használta a hitelesítéshez, nem lévén elégséges valós mozgóképes anyag. Az író kiemelte, hogy a képregény különlegességét sajnálatosan az is adta, hogy az 50. évfordulón jelent meg, a 23-ai rendőrterror időszakában, arra rímelve, hogy a történelem ismétli önmagát. A különlegességet az is fokozta, hogy e munkának két variációja is volt: az első változatból kiadói döntés alapján ki lett cenzúrázva (egy mondat miatt) egy kép, amely a második változatban már megjelenhetett. Tallai Gábor arról beszélt, hogy ’56-al kapcsolatban elég sok probléma volt és van, és ez nem újdonság a magyar történelemben: pl. 1848/49 forradalma és szabadságharca is csak 80 után foglalta el a helyét a közös emlékezetben. A világtörténelem ingerküszöbe magas, az, hogy valaki átlépje, annak nagyon nagyot kell „durrantania” mediálisan is. Magyarország kettő alkalommal lépte át ezt a küszöböt: 1956-ban a szabadság és függetlenség üzenetével és 2006-ban az ötvenes éveket idéző, a demokráciát semmibe vevő államterror világbotrányával.
A szünet után Kiss Iván: Töredékek (2006) c. animációja következett, majd Szűk tanár úr beszélgetett Fazekas Attilával és Bán Mórral az oktató-moralizáló képregény kötelező igazmondásáról, a történelmi hitelesség és a kaland körültekintő vegyítéséről, az alkotó páros vitaszerű-toleráns munkamódszeréről és a jövő terveiről pl. Fazekas Attila képregényeinek színezett füzet formájában való megjelentetéséről. Zárásképp az alkotókat az iskola megajándékozta a gyerekek által készített „gondolat-befőttel” és a tanár úr két, 1956-ról szóló könyvével (Lyukas október, ’56, te suhanc).
Mindhárom képregény, a szerzők által dedikálva megtalálható a szakiskola könyvtárában.
Szűk Balázs
